SASS CSALÁDI PINCÉSZET

A borospince a borász legféltetteb kincse, és egyben a munkahelye is. 1923-ban építették Sass Károly ősei, a mellette lévő házat pedig maga Sass Károly építette a múlt század 70-es éveiben.

A borospince egy közepes méretű pince, amely a bor feldolgozásához és tárolásához szükséges körülményeket biztosítja.

A pince falai megvédik a hordókat a hőmérséklet-ingadozástól, a nedvességtől, a napfénytől, a zajtől, a vibrálástól és a nyári melegtől. Nem hiába mondják az öreg borászok, hogy a bor úgy él a hordóban, mint az ember a házában, fél a huzattól, a nedvességtől, a melegtől, szereti a tisztaságot, a csendet, a nyugalmat és a bőséget.

A pince mellett melléképület épült, korábban itt préselték és érlelték a szőlőt, de azóta átalakították – itt, ebben a közel 40 férőhelyes teremben tartják a borkóstolókat, ide várják azokat az embereket, akik szeretik a jó borokat, és betartják a borkedvelők első számú szabályát, miszerint „A bort ott kell megkóstolni, ahol életre kelt”.

Ez az a hely, ahol korábban minden évben szeptember közepétől a borász, a munkásokkal együtt feldolgozta a hegyen leszüretelt szőlőt. A közelmúltban a feldolgozást áthelyezték a falun kívülre, ahol a gazda speciálisa erre célra építtetett néhány helyiséget, ahol a szőlőfeldolgozás fázisokra elosztva történik, kedvezőbbek a feltételek, valamint itt történik az erjesztés is. Ezt követően a bort átszállítják az otthoni pincébe, ahol megtörténik az érlelés, később pedig, a borász által meghatározott időpontban a kóstolás.

Mindegyik szőlőfajtát külön dolgozzák fel. Ezen kívül, a feldolgozáshoz ősi, de tökéletesített szerszámokat használnak – ilyen a daráló és a kézi prés. A szőlőt különválasztjuk a gerezdtől, így jobb minőségű mustot kapunk. Egyes borok esetében a szőlőt lábbal tapossuk.

Az aprított szőlőt tölgyfa kádakba helyezzük, majd a préselés után tölgyfa hordókba érleljük.

Az első erjesztés elsősorban a vörös szőlőfajták esetében fontos, hogy a bor megtartsa a színét és a fajtára jellemző ízt és aromát.

A szőlőlé (must) általában egy hónapon át erjed a hordókban – november végéig, egyes fajták esetében pedig december elejéig. Ebben az időszakban a bor még zavaros, nem tiszta, de már meg lehet kóstolni, és meg lehet tudni milyen munkát végeztek a gazdák, milyen lesz a bor néhány hónap mulva.

Később a bort hagyják leülepedni, majd a tiszta bort csövek segítségével áttöltik előzőleg előkészített hordókba (dekántálják).

A borkészítés minden egyes fázisa rendkívüli odafigyelést igényel. A Beregvidéki borok ma is a több évszázados technológia betartásával készülnek.

A borkészítés otthonos körülmények között zajlik, több generáció tapasztalataira alapozva, hagyományos technológiák szerint, ősi és saját receptek alapján egyaránt, természetesen cukor és víz hozzáadása nélkül. Fiammal, Zsolttal kifejlesztettünk néhány egyedi receptet, melyek alapján olyan különleges borokat készítünk, mint a Zsuzsika Te Édes, a Fekete Rózsa, a Carlot, a Fehér Kahor stb..

Mindemellett, az udvaron a pince közelében létrehoztunk egy kisebb házi múzeumot, ahol régi használati tárgyakat, edényeket, hordók készítéséhez, a szőlő feldolgozásához használt szerszámokat állítottunk ki, amelyek több generáció tapasztalatait őrzik.

Továbbá, egy nyári terasz is megtalálható itt, ahol a vendégek a friss levegőn társaloghatnak és kóstolhatnak borokat, hogy jobban élvezhessék a Kárpátalján eltöltött időt. A borkóstolás után, indulás előtt a vendégek rendelkezésére áll a modern, jól felszerelt mosdó.